12. nap: La Rosiére (1850m) - Col du Petit St. Bernard (2188m) - Aosta (525m) - Saint-Rhémy (1750m)

Szuper jót aludtam a puha ágyban, ám korán kellett kelni, mivel 8-ra állítottam az ébresztőt. Miután kipattantam a párnák közül, lebaktattam a teraszra reggelizni, a menü a szokásos: lekváros croissant és tettestársai vártak az asztalnál. Gyönyörű idő kerekedett (jó, hogy nem mentem tovább előző este), hét ágra sütött a nap, az egész völgyet beborította. Kisebb felhők poroszkáltak a kék égen, gomolyogva takarták a havasok tetejét. Gyors és hatékony pakolás után 10 előtt sikerült elindulni, 1850 méterről folytattam a tempózást a csúcs felé. Közben zenét hallgattam, fotózgattam és gyönyörködtem a tájban. 2000 méteren már kezdett sziklásodni és kikopni a terep, míg nem megpillantottam St. Bernard szobrát. Közel a csúcs!.. és ez még nem minden: megjelent a Mont Blanc is északnyugaton - bitang magas, 4 ezer méteres, hófedte csúcsával üdvözölt. Innen még 1 km-t kellett izmozni, mire felértem, kb. dél körül a 2188 méteres Col du Petit St. Bernard tetejére. Fantasztikus érzés kerített hatalmába, talán ezt élveztem legjobban az eddigi négy alpesi hegy közül. Kaptam sorban a biztatásokat, egy 'Allez Champion' (="Hajrá, bajnok") is elhangzott, ezen jót mosolyogtam :D  

Fent megtörtént a szokásos fotózkodás, pacsizás bringás arcokkal, elég sok kalandor járt erre. Egy belga 40 éves fazon Vaduztól Toulouse-ig tolja, általában 2 évente teker, a kalandok között pedig a családdal nyaral, akik a tengerparton várták éppen. Tökéletesen beszélt amúgy angolul, itt a franciák többsége alapfokon is alig tud csevegni, komoly activity tudást szedtem fel az elmúlt héten :D Na tippeljetek ki jelent meg pár perccel később: Nicolas talicskázott fel nevetve az emelkedőn, sárga mellényében (már messziről ki lehet szúrni :-) Pacsival üdvözöltük egymást, ő amúgy a túrát hegyikerékpárral tolja, aminek kicsi, vastag kerekei nem a legjobbak országútra. Nico és a belga srác franciául kezdtek el hadoválni, így elköszöntem, és nekiláttam feltolni a bicajt a turista úton a szemközti dombra. Innen gyönyörűen lehetett látni a Mont Blanc-t (amikor éppen nem takarták felhők) és a körülötte tornyosuló csúcsokat. Visszagurulva újra összefutottunk Nicolas kalandortárssal, jól lefotóztuk egymást, ő inkább az Olaszország táblával pózolt (nyilván, mivel francia :-), én mindkettővel. Elköszöntünk egymástól, megegyezve, hogy akkor találkozunk a Grand. St. Bernard hágón :-) Adtam neki egy kis előnyt.. :P

Következett a szokásos vad lejtmenet, raktam is a kereket rendesen, ugyanis 50km zúzás várt rám Aosta-ig, amit szerettem volna hamar meghódítani. Később csillapodtak a lejtők, kb. 3 után sikerült is leérni a városba, ami 518 méteren feküdt. Egy gyors bevásárlás során vandálkodtam kicsit a helyi hipermarketben, feltéptem egy külön nem árusított cola pakkot, a szőlő helyett meg valami teljesen más gyömölcsöt pötyögtem be méréskor :D Az önkiszolgáló pénztárnál el is kaptak, egy kis ejnye-bejnye után kicseréltem mindent :D 

Aosta elhagyása után közvetlenül jött a kegyetlen hegymászás, következő állomásnak a Col d. Grand St. Bernard hágót (2473m) szemeltem ki..Nem ígérkezett könnyű feladatnak, pláne ilyen lentről. Elindítottam zenét és elkezdtem tempózni a nagy melegben. Utolértem egy 60 éves, norvég kalandort (már láttam őt lefelé), aki Marokkótól Lichtensteinig nyomja, már 6000 km-en túl.. Elég sok csomagja volt, kérdezte, hogy kérek-e egyet :D Rövid szóváltás után elég könnyen lehagytam, mire vérszemet kapott, és leelőzött, azóta sem láttam :-) Főleg, hogy elég hosszú holtponton kellett átküzdenem magam, ami nem csoda, mivel 34km volt a hegymenet összesen, talán az eddigi leghosszabb/legnehezebb. Közben lassan lebukott a nap a sziklák mögött... még küzdöttem, de egyre meredekebb kaptatók jöttek, egyre nagyobb hegyek tornyosultak körülöttem. Miután eltűnik a nap, elég barátságtalanná válik a hegyvidék, hűvös szellő jelzi, hogy vége a napnak. Végül Saint-Rhémy után kicsivel, 1750 méteren pihentem meg este 8 körül, a kiránduló ösvény és az országút között a meredek domboldalban, két fenyőfa alatt. Nehéz nap volt, de sokat hagytam a csúcsig, több mint 10 km-t, 700m szinttel. Elvileg négy napot szántam az Alpokra, pénteken lesz az ötödik, de már csak 50km Martigny és Svájc.. ez már csak fél napnyi távolságra van. Innen még két nap örömtekerés vár a Bern-Thun-Luzern-Vaduz-Feldkirch tengelyen. Két nap elég szűkös a hétfői 0:16-os pesti vonat eléréséhez, szóval bele kell majd húzni. Folyt. köv. :-)

5 óra 42 perc
88 km
átlag 15,4 km/h
max 58,2 km/h