Rosszul aludtam az éjjel, ugyanis sátrastul megindultam lefelé a domboldalon :D Amúgy is ferde volt a fészek.. annyira nem volt vicces. Így már 8-kor kidobott az ágy, amit ki is használtam egy korai indulásra. 700 méter mászás várt még rám a Grand St. Bernard hágó csúcsáig, 2437 méterig. 9 felé feszültem neki a kezdetben könnyű, majd bitang nehéz emelkedőknek. Egyszer csak kijutottam az erdőből, és óriási sziklás csúcsok elé keveredtem. Előkerült az a 4 emeletes, emeletenként 1-1 km hosszú szerpentin is, ami csak rám várt ezen a napon. Hihetetlen magas volt a vége, nem hittem a szememnek. Azt hiszem, utoljára maradt a legnehezebb csúcs.. Közben vonultak az égen a felhők, eltakarva a napot, ezzel hűsítve kicsit mászást.. Nagyon lassan, de biztosan tepertem a csúcs felé. Alig mertem lenézni, olyan mélyről kúszott fel az út.. Szembejött egy fogadó, zászlókkal, azt hittem vége, de nem, még ugyanennyi várt felfelé. Éppen egy zarándoklatot elkövető csoport mászott felfelé a hegyoldalban, kolompolva és énekelve.
Őket hallottam reggel a völgyben elhaladni a sátram fölött. 2 ezer méter után már kopár sziklák és magashegyi állatok fogadtak. Vékony szerpentineken és egy hosszú, nyitott alagúton át folytattam a küzdelmet, míg elértem az utolsó kanyarig. Még utoljára lenéztem, és megcsodáltam a mélységet és magasságot, majd egy nagy levegővétellel felgurultam a csúcsra.. 3 óra alatt sikeült meghódítani a Grand St. Bernard hágót (2437m) Fent egy óriási szikla tövében egy gleccsertó fodrozódott, St. Bernard szobra pedig a fenti hotelekre tekintett. Egy gyors fotózkodás következett, majd felvettem a szél- és vízálló öltönyömet, mivel közben beborult, és a lejtmenetben mindig nagyon hideg van. Átbukva a csúcson Svájcban találtam magam, következett a kiérdemelt lejtő. Miközben száguldoztam lefelé a szerpentineken, és olyan 50-60 km/h sebességgel kerülgettem a sziklákat, eleredt az eső is.. viszonylag hamar elállt, megszöktem előle :-)
Őket hallottam reggel a völgyben elhaladni a sátram fölött. 2 ezer méter után már kopár sziklák és magashegyi állatok fogadtak. Vékony szerpentineken és egy hosszú, nyitott alagúton át folytattam a küzdelmet, míg elértem az utolsó kanyarig. Még utoljára lenéztem, és megcsodáltam a mélységet és magasságot, majd egy nagy levegővétellel felgurultam a csúcsra.. 3 óra alatt sikeült meghódítani a Grand St. Bernard hágót (2437m) Fent egy óriási szikla tövében egy gleccsertó fodrozódott, St. Bernard szobra pedig a fenti hotelekre tekintett. Egy gyors fotózkodás következett, majd felvettem a szél- és vízálló öltönyömet, mivel közben beborult, és a lejtmenetben mindig nagyon hideg van. Átbukva a csúcson Svájcban találtam magam, következett a kiérdemelt lejtő. Miközben száguldoztam lefelé a szerpentineken, és olyan 50-60 km/h sebességgel kerülgettem a sziklákat, eleredt az eső is.. viszonylag hamar elállt, megszöktem előle :-)
A nagy zúzásban egyszer csak eldurrant az első kerekem... úgyis olyan régen cseréltem belsőt :D Annyira azért nem örültem a dolognak. 20 perc után folytattam a zúzást Martigny felé (kb. 50km), ahova bő 1 óra alatt, fél 3 körül értem le. Pont az orrom előtt ment el egy Lausanne felé igyekvő bringás vonat.. 2 óra múlva jött volna a következő.. Olyan vonat, amin nincs bicajos szerelvény, 25 perc múlva érkezett. Nem volt hát mit tenni, villámtempóban, 20 perc alatt szétszedtem a bringát, ráhúztam a paplanhuzatot amit egész úton cipeltem.. A nagy kapkodásban még jegyet és kaját is sikerült vettem. Össze-vissza pakoltam mindent, közben nagyon figyeltem, nehogy elhagyjak bármit is.. Jött is a vonat, nagy nehezen felkászálódtam rá, egészen Lausanne-ig zakatoltam. Az úton mellém ült egy bölcs, 70 éves néni, mellesleg angol-francia tanár, jót beszélgettünk egészen Montreux-ig, ahol leszállt. 1 óra múlva megérkeztem Lausanne-ba a 7-es vágányra. Közben kiderítettem neten, hogy 5 percem lesz átszállni a berni vonatra.. Nem találtam a vágányt, így a kalauz segítségét kértem, mondta, hogy 1-es, két percem van.. Uccu rohantam a batyukkal és az összecsomagolt bringával a vállamon. Pont elértem, az ajtók mögöttem csapódtak be.. Újabb egy óra utazás következett Bernig. Közben az idő nagyon elromlott, csekkoltam a műholdas térképet, egy komoly hidegfront érkezett a régióba, este felhőszakadás várható, de másnap jobb idő lesz. Bernbe érkezve, kb. fél 6 körül, szemerkélt az eső.. Gyorsan összeszereltem a bringát = kerekek, kormány, nyeregcsö, csomagok fel, majd nyakamba vettem a kb. 30km-re fekvő Thun városát.
Sprinteltem keményen, menekülve az eső elől. Innen már ismerős volt a terep, 2 éve itt tekertem: a berni parlament, a szántóföld ahol kempingeztem, a domboldal, ahol a naplementét lestem, a körforgalonm, ahol taknyoltam :D mind szép emlékek :-) Végül nem sokkal Thun előtt, egy sárral körülvett, nyirkos erdőben, fenyők között állítottam sátrat. Nem sokkal a becuccolás után szakadni kezdett az eső, jól tettem, hogy megálltam. 2 napra 250 km maradt Feldkirch-ig, nem lesz könnyű menet, taposni kell majd rendesen a vonatért..
4 óra 2 perc
átlag 19,6 km/h
max 56,0 km/h