Reggel 9 felé sikerült kikecmeregni a sátorból, majd fél órával később már hajtottam is Luzern irányába. Itt kezdődik a felülről egy négylevelű lóheréhez hasonló Vierwaldstatti-tó, amely nevét a környező négy waldstatt-ról, azaz kantonról kapta: Uri, Nidwalden, Schwyz, és Luzern. A hegyekkel körülvett mélykék tónak 9 medencéjében hullámzik az állítólag iható minőségű víz. 11 után nem sokkal érkeztem Luzern városába, egyből az óvárost és az újvárost összekötő jellegzetes fahídhoz igyekeztem, hogy megörökítsem (fenti kép).
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQk-z-4ai2dpgw4iJsJRiaT4hk2apGNVPDpwVLvrfaGy3dlL5Jtzl3_OZJnO6gE0SrEUGGVIMh5XoDm_Gz9DM-T0aiadFQKbvK5kM06DXiwMiVCzgLzUA2oFgZNZbXTVKdYv18PWsu_84/s400/128.jpg)
A város egy szép öbölben helyezkedik el, ahova számos kisebb és közepes méretű csónak parkol. Ide futnak be a népszerű turista hajók is. Kb. egy órát fotózgattam a városban, majd nagy elánnal fordítottam a kormányt Zürich felé (kb. 50 km). Még mindig kitartott a szuper idő, hétágra sütött a nap, a forró levegőt enyhe szellő mérsékelte. Mintegy 20 km múlva elértem a tó északi pontjának utolsó, Zug nevű városát du. 3 körül. Egyenesen a kikötő felé tekertem, ahol a kötelező fotózás után dobtam egy fejest a tóba :-) Jó érzés volt végre megmártózni ebben a melegben! Felfrissülve folytattam a zúzást Zürich felé, de előbb egy nagyobb dombot kellett megmásznom, ami egy újabb gyöngyszem: a Zürichi-tó felett tornyosult. Gyorsan túl akartam lenni az emelkedőkön, így a nehezebb: meredekebb, de gyorsabb útvonalat választottam. Felfele menet a szalagkorláton belül vezetett a bicikliút, ahol egyszer csak a kiálló korlát egy darabja széttépte a csomagom oldalát.. olyan szinten, hogy egy egész zseb tőből kiszakadt a helyéről, a tartalmával együtt - szuper... Átbukva a "csúcson" pazar kilátás fogadott a keskeny, elnyújtott tóra, melynek fodrozódó, élénk kék vizén vitorlások imbolyogtak.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhHIbM3goTKSVVhr0P53vW3RBNDFChoYJgNDyKy9PVEW7yQzX2U32hJdtpNwjXQ_-L_knIeqlYUHs9Md3ysHgiSCg4p37ESWmQ5cZXn9e7lYQTa-sLRrkx915zE4shE7bRHGJ8CJjhyphenhyphen-E/s640/133.jpg)
Lezúzva a partra megkezdődött a sprintfutam, hogy még naplemente előtt beérjek Svájc legnagyobb városába. Persze azért gyakran megálltam, hogy kigurulva a partra megcsodáljam a tó panorámáját, és betoljak egy-két vajas-szalámis-paradicsomos-sajtos szendvicset :-) Röpködtek a panorámafotók és videók is természetesen. Fél 6 után értem be Zürich-be, ahol furcsa jelenségek sorozata alkotott egységes konklúziót: itt bizony egy bitang nagy fesztivál van. Széles ízlés-skála szerint öltözködő vetkőző (?!) tömeg, sátrak, szemét, üvegszilánkok, üvöltő zene, randalírozás, minden volt itt, ellepték szinte az összes utcát. Egy gyors óvárosi kör után fejvesztve menekültem a városból este 8 körül.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy5itzyzuU1laV49cncQm34L34WxlLzzCl5_PyxS4uo_l1kUK9dmL-tjRVZFyJ7uc7wgHFBfz_iq8FGYXr4z7HiX6uGXSPkqv9la-J4DWtWeOCSih07rxFFXt18s_m7ix0-xWVoQh78bQ/s400/134.jpg)
Elvileg innen indult a vonatom Pestre, de csak vasárnap késő délelőtt. Úgy döntöttem, hogy még belefér cirka 90 km táv Sargans városáig, a Walensee nevű tavat és a környező, sziklás hegyeket érintve. 100 km felett jártam már, de még éreztem a lendületet, plusz ott volt még az egész vasárnap délelőtt. A naplemente közben sárgára festette a Zürich-i tó vitorlásait és a környező dombokat. A tájban gyönyörködve bevágtam egy gyors vacsorát, majd vásároltam egy kis banán-csipsz-ásványvíz-kóla koktélt az este hátralévő részére. Kellemesen gyors tempóban süvítettem a tó mentén, kihasználva a sík, lankás terepet. Egy-két kisebb emelkedőt könnyedén felfaltam, viszont a hegyi sebességben továbbra is (talán most valamivel erősebben) zörgött a váltóm, oldalról folyamatosan súrolta a küllőket. Utánaállítani nem tudtam, mert akkor végleg elveszítettem volna az 1-es, később még fontos, hegyi fokozatot. Most úgysem nagyon kellett ez a sebesség, így nehéz áttétellel hajtottam a tempót.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNGjCcm7SW-3Ewg-c4GbgybIart9ldQv9n5Hz9SgK2pa_WuRFrn70iWOhKf3Ky_ACCm17VyJehWq0XqfQUWS0j7-SSdHrHqvmW8A9ToLQg9Lsrl7ipuGtqfhdiXpLEV-YrEjUa7A1qIgo/s400/136.jpg)
Minél kevesebb távot szerettem volna hagyni a délelőttre, hogy biztonságosan elérjem a Sargans-ba érkező vonatot, és legyen időm a természetre is. A sötétedést már felkészülten, világító karácsonyfa pózban vártam. Este fél 10 után is még javában toltam a szekeret, míg egyszer csak a tó vége előtt egy bútorstúdió puha bőrfotellel ajándékozott meg a sarkon. Nem kellett noszogatni, egyből belehuppantam, és vacsoráztam még egy utolsót a 130. kilométert megünnepelve. Elbúcsúzva a tótól, kisebb falvak felé kanyarodtam kelet irányába, itt egyre ritkábban kaptam közvilágítást, így a csillagok is előbújtak :-) A 150. km körül már intenzíven kémleltem a bozótost, puha fészek reményében. Niederurnen előtt 7-8, Sargans végállomás előtt 40 kilométerrel találtam is egy szimpatikusan elhagyatott emelkedőt, lombos erdővel. Nagy lendülettel rontottam neki a kaptatónak, miközben egyszer csak csikorgó hangok közepette megragadt a pedál, majdnem előrebuktam a kormányon!!! Még pont meg tudtam kapaszkodni! Megvizsgálva a hajtóművet szörnyű látvány fogadott... A hátsó kerék teljes egészében bedarálta és kicsavarta a hátsó váltómat, mi több, tőből kitépte azt a helyéről, kettétörve a fogaskerekét. Na ezt hívják úgy, hogy rémálom, no de nem a túra utolsó napján :-) Nagy szerencsém volt, hogy a kaland végén történt az eset, nem az elején vagy a közepén.. Még utolsó leheletemmel is küzdöttem a hajtóműért, leszerelve és kiemelve a váltót; megpróbáltam fix sebességű járgányt készíteni. Túl bő volt azonban hozzá a lánc - tanulság: láncbontó is kell legközelebb.. Nyakig olajos lettem, míg végül lemondtam az újraélesztésről, vészhaditerven kezdtem el gondolkodni...
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbQ3__0Jt-dKwicEemVvzp1lUT7BD4sq7Cg7C81vw2wPLPN5Fnp_2OiMwtt1Ke5gJMppjDx1jCFlfFB9kTqvMFUQpRCaGLTP_qzKoEZKM_LWX26YYfpySMjtesAyXeeHaSYrmWdvWLbIU/s400/2012-08-17+18.12.32-2.jpg)
Este 11 után járt már az idő, két falu között ragadtam... Mivel tavaly már jártam erre, egyből tudtam, hogy van egy vasútállomás a közelben, kb. 6 km-re. Legurultam a folyó mellé, de nem volt elég a lendület, roller módra váltottam, majd toltam a járgányt a mezők közötti szerviz úton, vak sötétben. Cserébe akkora csillaghullást kaptam, hogy egy egész évre jutó kívánsághalmazt sikerült elsütnöm :-) Éjfél után, fél 1 körül értem a vonatállomásra, kicsit kedveszegetten kimatekoztam a Sargans pályaudvarra csatlakozó járatot. Vasárnap délben indul onnan a vonatom, este 10 órai, pesti érkezéssel. Közben egy 20 éve a pályaudvaron lakó (?!), bortól mámoros, jókedvű, papucsos jegyellenőr vigasztalt, és adott tippeket a továbbiakhoz. Végül a rejtőzködéssel mit sem törődve az út mellett feldobtam a sátrat, és nyugovóra tértem. Így ért hát véget az idei kaland, nem éppen ideális módon, de nem a cél a fontos, hanem az út maga! Ez utóbbi pedig tele volt látványos tájakkal, óriási hegyekkel, mélységekkel, magasságokkal, nagy távolságokkal és nem utolsó sorban emlékezetes élményekkel :-)