"Az ébresztés 1 óra 2 perc múlva lesz aktív." Ezzel az örömteli figyelmeztetéssel nyugtázta a telefonom, hogy - mint minden évben - ismét elhúzódott az esti készülődés. Így szokás szerint kialvatlanul, de annál izgatottabban vártam az idei kaland első napját. Fél ötre hívtam a taxit, nagy nehezen le is cipeltem a cuccaimat (1 bicajos csomagnak álcázott hátizsák, 2 kerékkel összepókozott sátor, 1 paplanhuzatba bugyolált bicikliváz, 1 elektronikus kütyükkel megtömött kormánytáska, 1 ruhásszekrényként funkcionáló hátsó csomag). 10 perc elteltével már a Keleti pályaudvaron puffogtam, amiért 25 percet késett a Bukarestből érkező vonat. Szerencsére az indulást csak 10 perccel tették későbbre. Berontva a fülkébe egy fiatal, nagyváradi házaspárt ébresztettem fel. Ennek ellenére kedvesen fogadtak, csak a fiú tudott magyarul. Kikérdeztük egymás útitervét, meséltem nekik a túráról, majd az induló vonat lendületével szunyókálásba kezdtünk, több kevesebb sikerrel. 8.15 körül értem Bécsbe, ahol Linz majd Wels felé vettem az irányt 8.40-től. A házaspár nagyon lelkesen segített cipelni a táskáimat, egészen a vonatig kísértek, kaptam tőlük sárgabarackot is. Nem győztem megköszönni :-) A Frankfurtig közlekedő Intercity ég és föld a Dacia vonathoz képest, amivel jöttem. Olyan puha és kényelmes volt a szék, hogy egy gyors reggeli után egyből elaludtam. 10.30-kor érkeztem Wels-be, ahol a pályaudvar mellett gyorsan összeszereltem a bicajt, majd nekivágtam a kilométereknek.
Célnak az Attersee nevű tavat jelöltem ki első körben, a végállomás Salzburg lesz. Kezdetben forgalmas országúton hajtottam, tűző napsütésben, majd egyre kevesebb autó maradt körülöttem, ahogy jöttek a falvak. Bitang nehéz lett a bicikli a csomagokkal, ennek ellenére egész könnyedén ment a tekerés 26-30 km/h körül. Kora délután értem el az Attersee-t gyönyörű, kristálytiszta kék vizével, közepes magasságú hegyeivel. Ebéd után végiggurultam a tó partján, nem győztem betelni a látvánnyal. Készültek a fotók, videók rendesen. Közben nem kicsit vandálkodtam a kütyüimmel. A tükörreflexes fényképezőm másfél méterről esett a kőre, még az volt a szerencsém, hogy a darabokra törő napellenző megvédte az objektívet. Egyszer amikor eldőlt a biciklim, a telefonom is repült egy szépet, sőt majdnem a tóban kötött ki, de egy sziklán még pont megállt előtte (kicsit karcos is lett). Ezen kívül a hordozható akkumat pattogtattam az aszfalton, de komolyabb baja nem lett. Korábban egy egész túra alatt rongáltam ennyit, remélem ezzel vége :-)
A tó 20-30 km hosszúságban terült el, keletre és délre már az Alpok vonulatai kezdtek magasodni, a nyugati oldalon pedig kisebb nagyobb dombokkal karöltve zakatoltam a falvak között. Egy kis mászás után mindig kellemes, elnyújtott emelkedő következett. Délutánra már nagyon meleg lett, ennek örömére meg is mártóztam az Attersee-ben. Egy kisebb lépcsőnél, köveken lépkedve osontam be a tóba, ami meglehetősen hideg, de annál frissítőbb volt. Késő délután nyugat felé fordítottam a kormányt, egy újabb tó következett: a Mondsee. A nap továbbra is kíméletlenül tűzött, lágy szellő enyhítette a meleget. Este 6 körül érkeztem Mondsee városkába, ahol a tóparton bedobtam egy kis sajtos-szalámis-sonkás szendvicset, felfaltam a szétfőtt banánjaimat, majd egy utolsó rohamra indultam Salzburg meghódításáért. Újabb dombok és finom, tehénillatú falvak következtek. Fáradtan hajtottam már a pedált, de még tartott a lendület. Egy utolsó nagy mászás után jött a lejtő, amin egyenesen Salzburgba gurultam a naplementében. Innen még eltalicskáztam a város feletti dombon fekvő kempingbe, ahol 3 éve is jártam már. Szép innen a kilátás a városra, a környező, már igen magas hegyekre, és persze a lemenő napra. Fürdés után fáradtan dőltem be a sátorba, már naplót sem volt erőm írni. Reggeltől kezdődnek az igazi hegyek egy 1200-as hágóval, már alig várom :-)
114 km
4 óra 53 perc
23 km/h átlag
56 km/h max
