Éjjel többször zúdult eső a sátorra, ami kiválóan bírta a megpróbáltatást. Reggel 7-re állítottam az ébresztést, hogy szemügyre vegyem a reggeli égboltot, sajnos cudarul festett. A komor felhők szépen belakták magukat a völgybe, nem úgy néztek ki, mintha sietnének... sőt Zell am See irányában még sötétebben gomolyogtak :-( Még 1 óra múlva is kidugtam a fejem a sátorból, míg végül úgy döntöttem, kivárok egy fél napot. Szunyókáltam is egy nagyot, egészen du. fél 2-ig, amikor végre előbújt a nap, felszakadozott a felhőzet.
Összepakoltam, bedobtam egy "reggelit", majd folytattam a tekerést. Mivel az utolsó kajatartalékaimat is feléltem, és a vizem is elfogyott előző este, így SOS bevásárlást kellett végrehajtanom. No de ez vasárnap nem egyszerű művelet, lépten-nyomon minden zárva volt (a Spar ki sem nyit vasárnap = hihetetlen! :-) Még találtam egy müzliszeletet, amivel túléltem az utat egészen a Zeller-tóig. Sütögetett a nap, azonban kósza sötét felhőkkel viaskodott, így nem mindig kaptam megfelelő fotófényt. Pár képet azért lőttem a tóról, megvolt a szokásos kacsakergetés is. Morzsa hiányában, verbálisan próbáltam őket a kamerám elé csalogatni, kevesebb sikerrel :-) Végiggurultam a tóparton kialakított bicikliúton, közben a fotófény is több lett, nem spóroltam a filmtekerccsel sem. Viszont elmúlt 6 óra, és még mindig elmaradt az ételbeszerzés, amit igencsak meg kellett tennem a Grossglockner-hágóút előtt (minifalvakban már egyre nehézkesebb). Egyszer csak szembejött egy McDonalds tábla, ez is több mint a semmi - gondoltam. Főleg, hogy 2 km kitérő után egy nonstop élelmiszerüzlet-benzinkút kombinációhoz vezetett. YES! Jól be is vásároltam, kaptam 3 euróért fél kiló felvágottat, a csoki-csipsz-sportital csomag sem maradhatott el.. persze vettem gyümölcsöt, zöldséget is. Több kilóval lett több a csomagom, amivel nem törődve kelet felé kanyarodva csapattam tovább lelkesen 25-30 km/h melett. Nem sokkal később délre kanyarodtam Fusch irányába (805m) , hogy megkezdjem a híres Grossglockner-hágóutat, ami 2571 méteren végződik majd. Szolid emelkedőn hajtottam a völgybe, ahol magas sziklák tövében komor fenyvesek vártak. A felhők sem barátságosan fogadták az érkezésem, kicsit csöpörgött is az eső, ennek ellenére még megtoltam az utolsó kilométereket. A hágóút hivatalos kapujához érve már elég sötét lett, így visszavonulót fújva, egy útmenti, patakzubogással színesített tisztáson dobtam fel a sátrat. Ismét korán reggeli ébresztést lőttem be, mivel az előrejelzés szerint délelőtt van esély a jobb időre..
Összepakoltam, bedobtam egy "reggelit", majd folytattam a tekerést. Mivel az utolsó kajatartalékaimat is feléltem, és a vizem is elfogyott előző este, így SOS bevásárlást kellett végrehajtanom. No de ez vasárnap nem egyszerű művelet, lépten-nyomon minden zárva volt (a Spar ki sem nyit vasárnap = hihetetlen! :-) Még találtam egy müzliszeletet, amivel túléltem az utat egészen a Zeller-tóig. Sütögetett a nap, azonban kósza sötét felhőkkel viaskodott, így nem mindig kaptam megfelelő fotófényt. Pár képet azért lőttem a tóról, megvolt a szokásos kacsakergetés is. Morzsa hiányában, verbálisan próbáltam őket a kamerám elé csalogatni, kevesebb sikerrel :-) Végiggurultam a tóparton kialakított bicikliúton, közben a fotófény is több lett, nem spóroltam a filmtekerccsel sem. Viszont elmúlt 6 óra, és még mindig elmaradt az ételbeszerzés, amit igencsak meg kellett tennem a Grossglockner-hágóút előtt (minifalvakban már egyre nehézkesebb). Egyszer csak szembejött egy McDonalds tábla, ez is több mint a semmi - gondoltam. Főleg, hogy 2 km kitérő után egy nonstop élelmiszerüzlet-benzinkút kombinációhoz vezetett. YES! Jól be is vásároltam, kaptam 3 euróért fél kiló felvágottat, a csoki-csipsz-sportital csomag sem maradhatott el.. persze vettem gyümölcsöt, zöldséget is. Több kilóval lett több a csomagom, amivel nem törődve kelet felé kanyarodva csapattam tovább lelkesen 25-30 km/h melett. Nem sokkal később délre kanyarodtam Fusch irányába (805m) , hogy megkezdjem a híres Grossglockner-hágóutat, ami 2571 méteren végződik majd. Szolid emelkedőn hajtottam a völgybe, ahol magas sziklák tövében komor fenyvesek vártak. A felhők sem barátságosan fogadták az érkezésem, kicsit csöpörgött is az eső, ennek ellenére még megtoltam az utolsó kilométereket. A hágóút hivatalos kapujához érve már elég sötét lett, így visszavonulót fújva, egy útmenti, patakzubogással színesített tisztáson dobtam fel a sátrat. Ismét korán reggeli ébresztést lőttem be, mivel az előrejelzés szerint délelőtt van esély a jobb időre..
3 óra 56 perc
14 km/h átlag
26 km/h max
26 km/h max
