Korán keltem, fél hétkor, mivel elég sok elintéznivalóm akadt reggel, valamint ki akartam használni a szuper jó időt. Már a második éjszakát töltöttem a kempingben, így egy laza kisurranás is tervben volt, ugyanis az elején fizettem ki csak 1 napot. Kinyitva a sátrat először megijedtem: sűrű, lapátolnivaló köd ülepedett a völgyre. A köd felett viszont makulátlan kék ég feszített -
VÉGRE! :-) Amíg lassan kúszott felfelé a nap és szárította fel a ködtakarót, addig összepakoltam a cuccaimat és félig feltöltöttem a telefonjaimat a fürdőben :-) 8 körül már a pedált taposva elhagytam a kempinget, és visszakapaszkodtam Disentis-be. A pályaudvaron megvettem a hazafele érvényes vonatjegyemet (nehogy ne maradjon hely - tavaly az utolsó ülést sikerült elcsípni). Zürich - Budapest közvetlen járat, 10:40-kor indul és este 10 órára ér be a Keletibe. Valószínűleg 2 órával később és 120 kilométerrel távolabb fogok felszállni a vonatra, Feldkirch vagy Sargans városában, nem messze Lichtensteintől - ez még sok tényezőtől függ. A jegy amúgy kemény 150 svájci frankba került. A vonatállomás után csaptam egy gyors bevásárlást, természetesen mindig csúcstámadás előtt töltöm tele a csomagtartómat plusz kilókkal. Banán, alma, csoki, sportital, plusz 1 ásványvíz elengedhetetlen kelléke a hegymászásnak. Gyakran a csipsz & kóla kombináció is befigyel, kell a kalória! :-)
9 körül már teljes lendülettel másztam felfelé, vadiúj aszfalton, ami magától vitte a bicikit, csak úgy suhant felfelé (itt egyébként kb. évente újraaszfaltoznak egy csomó hegyi utat, nem kis örömömre). Ezen a napon 1150 méterről 2046 méterre kellett feltalicskázni 20 km alatt, ami nem egy egyszerű menet. Gyönyörű, szép időt kaptam amúgy, hét ágra sütött a nap a völgyben, sehol egy felhő, már korán reggel nagyon meleg volt. Lassan, de biztosan faltam a kilométereket, közben vigyáztam a mozdulatokkal, nehogy baj legyen. Nagyon élveztem a szép időt és a nesztelen, ébredező természetet. Az utolsó falut is elhagyva kezdődtek a szerpentinek és a hajtűkanyarok, előbukkantak a kopár hegycsúcsok. A reggeli nyugalomhoz képest az autós forgalom is igencsak megnőtt. Az igazi hegyi emelkedőkön és látványos kanyarokon felbuzdulva igencsak megdolgoztattam a fényképezőgépeimet: kattintgattam össze-vissza megörökítve az utolsó utáni fűszál lengedezését is, rohangáltam jobbra-balra az időzített felvételek miatt. Még a fotós állványt is bevetettem, ezúttal hátrafelé hosszabbodott meg a bicajom mintegy másfél méterrel, érdekes látvány lehettem a hátam mögött imbolygó kamerával :-) 1-2 órát áldozva a tartalomgyártás iparágában, csak du. 1 körül hódítottam meg a 2046 méteres Oberalp-hágót.
Szuper érzés volt felérni, integettek az éppen induló Gleccser Expressz utasai, a csúcson ejtőző bringások pedig megtapsoltak :-) Egy házaspár 3 gyerekkel tekert idáig Velencéből (kb. 600 km). Az alap bitang csomagokon kívül a gyerkőcöket is vontatták külön hintóban, az apa kettőt vállalt.. Ez hány mázsa már? Erre nem nagyon találtam szavakat.. A kötelező fotózkodás után bedobtam egy gyors ebédet, megcsodáltam az Oberalp-tavat, majd lezúztam Andermatt faluba, egészen 1500 méterre. Lefelé végig videóztam, a lejtmenetet megtörve pedig ámulva szemléltem azt az apró, de annál tartalmasabb völgyet, ahova vitt az út. Mintegy 20 kilométerre már látszódtak a Furkapass szerpentinjei, valamint a két nagyobb falu: Andermatt és Realp.
Ebből a völgyből elérhető a bringások által elnevezett 'Öt Óriás' vagyis az 5 db 2000 méter feletti zseniális hágóút: Oberalp-, Furka-, Grimsel- (idei kaland része), Nufenen- (2010-ben meghódítva) és Szt. Gotthard-hágó. Számtalan panorámaképet és filmkockát öltem itt el, meg is telt az elsö 32 gigás memóriakártyám. Andermatt meghódítása és megörökítése után átrongyoltam Realp faluba, ahol du. 4 körül 1500 méterről megkezdtem a Furka-hágó (2436m) vad, több emeletes szerpentinjeit és agresszív emelkedőit. 12 km hosszú ez a hágóút, cserébe viszont igen nehéz.. Seperc alatt bitang magasra kerültem, eltörpült a kis falu, ahol előbb az uzsonnámat majszoltam. A szikrázó nap elkezdte közelíteni a hegytetőket, tudtam, hogy kevés időm maradt mind a mászáshoz, mind a jó fotófények kihasználásához. Persze megint minden kanyarban fotózni / videózni kellett..
Ilyenkor mindig nagyokat vitatkozom a kilométerfaló énemmel, de végül mindig megállok, hiszen ki tudja, mikor járok erre legközelebb. Este hétkor még csak 2000 méter körül jártam, a kacskaringózás véget ért, a hegyoldalba vájt úton folytattam tovább. Kopár hegygerincek, zubogó vízesések, elszórt kőtömbök és szomorú fejű tehenek díszítették a vidéket. Egyszer csak akkora hegyóriások sziluettjeit pillantottam meg a lemenő nap fényében, hogy szinte elszégyelltem magam :-) Ezek már a Jungfrau vezette hegységcsoport négyezresei.
Nem sokáig élvezhettem a kilátást, mivel este 7 után masszív ködbe burkolózott a táj, fél 8 felé már 50 méterre csökkent a látótávolság, ami nem túl szimpatikus. Olyan érzésem lett, mintha egy kristálygömbben tekernék. Bármennyire is szerettem volna behúzni a második hegycsúcsot ezen a napon, biztonsági okokból 3 kilométerrel a hágó előtt megálltam. Feltoltam a bicajt csomagostul a hegyre, és egy kőház mögött vadkempinget alapítottam. Többször variáltam a sátorral, mire egyenes, kő- és puklimentes ágynak való talajt találtam. Felkészülve a hideg, hegyi éjszakára a következő kombinációban fúrtam be magam a hálózsákba: dupla zokni + tripla nadrág + tripla felső + pulóver + cipő + kesztyű + bringás nadrágból készült sapka. Az elvetemült hegymenet ellenére egész szép távot sikerült kisajtolni, úgy hogy 3 km bemelegítés után lejtővel nyitok holnap. Igyekszem megint korán kelni, vár a Grimsel-hágó (2165m), amit "csak" 1700 méterről kell majd megmászni, és véget is ér az első 100 km hosszú hegyi etap.
Megvan a 900. km! :-)
