Reggel hétkor zendített rá a telefonom ébresztő dallama, azonnal rohantam az ablakhoz: egy darab felhő nem volt az égen, szuper! A bitang négyezresek pucéran várták, hogy a nap teljes egészében átbukjon a szemközti hegyeken, és bevilágítsa havas csúcsaikat. Gyorsan összepakoltam, miközben a tegnapi tehéncsorda vad kolompolással vonult el az ablakom alatt - ez is felért volna egy ébresztéssel :-)
Ezután leszaladtam az étkezőbe, majd betoltam a szokásos hegyi reggelit, ami frissen sütött kenyér, szalámi, sonka, sajt, croissant, lekvár, méz, nutella, müzli, gyümölcssaláta, forró csoki és narancslé formájában várt egy asztalon. Korán kelt újdonsült bajtársam, egy kedves japàn hölgy is, becses nevén Kazuko. Még tegnap találkoztam vele, intenzív tehénfotózás közben, ő is elég komolyan űzi a fotográfia mesterségét. Előző este el is kapott a folyosón, lelkesen mutogatta Kanada és Alaszka vidékein készített fényképeit tartalmazó képeskönyvét. Az elmúlt években elég sokat utazott és fotózott az Alpokban is, idefent már 3 napja portyázott. Kicsit nehezen beszélt angolul, de jól megértettük egymást. Meséltem neki, hogy nagyon vártam már a felhők elvonulását, így reggel mosolyogva üdvözölt, hogy milyen szép idő van. Igyekeztem is ezt kihasználni, reggel 8-kor már szaladtam is a kilátó felé. A teraszon pakoló személyzet egyik tagja kiabált utánam, hogy fizetnem kell az éjszakáért, ugye nem akarok meglépni :-) Miután tisztáztuk, hogy mindjárt visszajövök, folytattam az utam a kilátó felé, 2343 méterre. Közben minden irányba fotóztam az eszméletlen szép tájat, a keleti völgyben Grindelwald, a nyugati mélységben Lauterbrunnen figyelt, szemben délen a havas, sziklás hegyvonulatok magasodtak, én pedig északi irányba tartottam, a fennsík orrához.
Több órát töltöttem el itt, volt mit megörökíteni: még egy gyors búcsúkép a sziklákkal, a sífelvonóval, a hotellel, a pózoló bocikkal, a szerpentinekkel, a szakadékokkal, a virágokkal, a havasokkal... Közben újabb óriási páratömeg képződött, összevissza cikáztak a felhők a fejem fölött, volt amikor belepték az egész helyet. Az erős szélnek köszönhetően azonban gyakran szertefoszlottak. Nagy nehézségek árán végre sikerült elszakadnom a szép fennsíktól kb. délután 1 óra felé.
Egy kisebb, 2500 méteres, csúcsos hegy oldalába vájt, köves úton kezdtem a nap első kilométereit, turisták között szlalomozva. Egy kis "sziklára fel, szikláról le" hegyikerékpározás következett. Innen is igen szép kilátás tárult elém a völgyre, ahol 1 napja másztam felfelé. Újra összefutottam Kazukoval, aki nagyon megörült nekem. Most már nem maradhatott el a közös fénykép és az e-mail cím csere. Kaptam tőle ajándékba néhány saját készítésű alpesi fényképet, és egy papírból hajtogatott madárkát :-) Megint úgy váltunk el, hogy majd találkozunk, lelkesen invitált Japánba is.. talán egyszer ott is biciklizhetek egyet :-) 3 óra felé gurultam fel a Kleine Scheidegg nevű hágóra, ami 2061 méteren feküdt, közvetlenül a Jungfrau lába előtt. Sikerült átkúsznom jó pár felhő alatt, nagyon szép panoráma várt. Ilyet csak a mesékben lehet látni... Több mint 2000 méteres szintkülönbséggel állt előttem egy óriási, sziklás ormokkal és havas dűnékkel megpakolt, négycsúcsos hegyszörnyeteg, a Wetterhorn, az Eiger, a Mönch és a Jungfrau négyese. A felhők azért rombolták kicsit az összképet, így is szuper élmény volt itt tekerni.
Felmásztam a hegyoldalra, ahol a szokásos, gyors sajtófotózás után nyakamba vettem a völgymenetet, ami nem indult szerencsésen... Több kilométeren át, poros, köves, darabos földúton gurultam lefelé, sajnos csak fél gőzzel a rázkódás miatt. Nem az országúti bringámnak lett kitalálva ez az út az tuti, a 8 bar nyomásra fújt virsligumik sem díjazták a kalandot. Összevissza ütődtem és pattogtam a lejmenetben, letört a kulacstartóm, elhagytam az ásványvizem (meg még ki tudja mit), a felütésektől pedig első defektet kaptam. Szentségeltem is rendesen, még jó, hogy nem itt jöttem fel végül (kb. lehetetlen lett volna :-)
1300 métertől végre aszfalt és sebesség duplázás jött, villámgyorsan leértem Grindelwald faluba, 1043 méterre. Már du. 4 körül járt, de még sehol sem voltam kilométerek szempontjából. Egy gyors pihenő után lerongyoltam az 500 méteren fekvő Interlaken városába, reménykedve, hogy a másfél napra lent hagyott cuccaim érintetlenül lapulnak a kempingben. És igen! :-) Nagyon meleg volt idelent a hegyekhez képest, vágytam egy kis strandolásra. 20 perc alatt újrarendeztem és átpakoltam a csomagokat, ismét utazó üzemmódra váltva. Újra több tíz kiló magasodott a hátam mögött, nem volt könnyű ismét visszaszokni. Alig 40 kilométert mutatott a sebességmérő, amikor ismét nekiláttam a tavaknak, Brienz felé fordítva a kormányt. A falu meghódítása előtt azért fürödtem egy gyorsat a tóban, sziklákról merészkedtem be a hűsítő vízbe. A nap már elindult a hegyek mögé, amikor kikecmeregtem. Brienz és üdítővásárlás után a kedvenc hágóm következett: a Brünigpass (1007m), amit az elmúlt 4 évben harmadszorra kezdtem meg.
A nem túl magas, de annál nehezebb emelkedőt már rutinosan másztam a naplementében. A tavalyi, majdnem 2 órás szenvedés után, most kevesebb mint 1 óra alatt sikerült feltalicskáznom. Ez volt a 15. (!) és egyben utolsó hegy az idei kaland során. A túloldalt már szürkület és az egyik kedvenc falum: Lungern várt, tükörsima, kék tavával. A lámpákat és a láthatósági mellényt felszerelve esti tekerésre készültem, eddig minden évben volt ilyen, idén sem maradhatott ki a repertoárból :-) Elnyújtott lejtőkön robogtam Luzern felé, miközben az ég egyre mélykékebb lett, majd teljesen besötétedett. Élveztem ezt a kis esti mókát, nyugodt volt minden, az égen csillagok pihentek. Végül 104 km megtétele után, Luzern előtt kb. 20 kilométerrel, a tó és az autóút közötti, fás területen állítottam sátrat, pár méterre a parttól. Mozgalmas nap volt, jó magasan jártam megint, egy rakat fényképet készítettem, és még a 100+ km is összejött. Szombaton irány Zürich, majdnem 200 km maradt másfél napra!!
104 km
5 óra 9 perc
20 km/h átlag
59 km/h max
