Verőfényes napsütésre ébredtem fél 10 körül, kicsit tovább aludtam most a tegnapi komoly tekerés és a késői érkezés miatt. Összecuccoltam, majd levadásztam a kütyüket a recepción (két akksit és egy fényképezőt töltöttem az éjjel - ingyér :-) 11 előtt már zakatoltam is Merano felé (23 km) a hegyoldalban. Olaszországnak ez a régiója tele van szebbnél szebb várakkal, melyek a hegyoldalban meredeznek. Az összeset nem tudtam lefotózni, de az egyik leghangulatosabb a képen látható :-)
Maradt amúgy még egy kevés lejtő, így ezt kihasználva suhantam is rendesen, délben meg is érkeztem Meranoba. Gyors bevásárlás során vettem egy rakat gyümölcsöt, de nem maradhatott el a jól bevált paradicsomos halkonzerv sem - erre most nagyon rászoktam :-) A városból kijövet kezdődtek az emelkedők, természetesen megint letérítettek a főútról, egy jó magasra épített, kihalt falut kellett megmásznom kerülőúton. Nagyon-nagyon meleg lett, ömlött rólam a víz, miközben küzdöttem fel magam az embertelen kaptatókon a szőlőültetvények között. Szerencsére hamar véget ért, megnyílt egy új völgy, ami ezen a napon került elfogyasztásra. Egész baráti, elnyújtott emelkedők jöttek, bár sok volt benne a felesleges hullámvasút. Elég forgalmas úton haladtam (kamionok mindenfelé), a táblák pedig szüntelenül a bicikliút felé tereltek. Később már egy-két autós is rámdudált, egyik kikiabált, hogy van itt bicikliút lejjebb.
Nem hiszek a bicikliutakban (ezt persze otthonról hozom), de egyre inkább arra hajlottam, hogy ki kellene próbálni. Ráadásul a folyó mentén tekergett, így a hullámvasút effektust (faluba fel, faluból le) is nélkülözte. Végül beadtam a derekam, és nem csalódtam :-)Tükörsimára betonozott, átláthatóan kitáblázott és festett, forgalomtól elzárt, sokszor nyílegyenes, szuper kis bringautat avattam fel. Jópár emelkedőt megspóroltam így :-) Közben pedig eszméletlen helyeken vitt, kertek alatt, házak mögött, falvak sikátoraiban, végig a folyóparton, majd ültetvények kellős közepében!!! Azért az nem volt semmi, amikor alma- és szőlőültetvények között kacskaringóztam... Nem tudom, ki engedte azt, hogy a birtokát így átszeljék, de biztos jófej lehet. Bekavarodtam az erdőbe is, kicsit megszívtam egy kis poros, földutas kalanddal (a külsőgumim nagyon nem erre lett kitalálva = kipörgött), de szerencsére hamar vége lett ennek a szakasznak. Ellenben a tikkasztó meleggel, amit 4-5 liter folyadékkal igyekeztem orvosolni a nap folyamán. Késő délután a lazább szintemelkedések után elkezdődött a Resia-hágó (1509m), amin már erőteljesebben kellett talpalnom. Annyira azért nem volt vészes, már 900 méteren csapattam ekkor (Merano kb. 200-300 méteren fekszik).
Végül letértem a bicikliútról, ami kerülő kilométereket tett, plusz a hegyi hágókat azért stabil aszfalton jobb megmászni. Azt még meg kell említenem, hogy a nap során összesen legalább 100-150 (tényleg!) bringás jött velem szembe, teljesen vegyes életkorral és csomagmennyiséggel. Közben megjelent a brutális Stelvio-hágó havas hegycsúcsa is (2757 méteres a hágóút), ez most sajnos nem szerepel az útvonaltervben, de csak az ideiben ;)
A nap el-eltünedezett már a hegyek mögött, ebben masszívabb felhők is segítették, miközben kacskaringóztam a szerpentineken. A levegő is lehűlt, így előkaptam a pulóvert is. Végül este 8 körül hódítottam meg a legújabb vadkempingemet (kicsit spórolok :-), kb. száz méterre az autóúttól, bokrok takarásában, egy nyílt dombon - szemben havas hegyekkel. Holnap leküzdöm a Resia-hágót, majd megkezdem a menetelést St. Moritz, valamint a Julier-hágó (2284m) felé, immáron Svájcban.
Maradt amúgy még egy kevés lejtő, így ezt kihasználva suhantam is rendesen, délben meg is érkeztem Meranoba. Gyors bevásárlás során vettem egy rakat gyümölcsöt, de nem maradhatott el a jól bevált paradicsomos halkonzerv sem - erre most nagyon rászoktam :-) A városból kijövet kezdődtek az emelkedők, természetesen megint letérítettek a főútról, egy jó magasra épített, kihalt falut kellett megmásznom kerülőúton. Nagyon-nagyon meleg lett, ömlött rólam a víz, miközben küzdöttem fel magam az embertelen kaptatókon a szőlőültetvények között. Szerencsére hamar véget ért, megnyílt egy új völgy, ami ezen a napon került elfogyasztásra. Egész baráti, elnyújtott emelkedők jöttek, bár sok volt benne a felesleges hullámvasút. Elég forgalmas úton haladtam (kamionok mindenfelé), a táblák pedig szüntelenül a bicikliút felé tereltek. Később már egy-két autós is rámdudált, egyik kikiabált, hogy van itt bicikliút lejjebb.
A nap el-eltünedezett már a hegyek mögött, ebben masszívabb felhők is segítették, miközben kacskaringóztam a szerpentineken. A levegő is lehűlt, így előkaptam a pulóvert is. Végül este 8 körül hódítottam meg a legújabb vadkempingemet (kicsit spórolok :-), kb. száz méterre az autóúttól, bokrok takarásában, egy nyílt dombon - szemben havas hegyekkel. Holnap leküzdöm a Resia-hágót, majd megkezdem a menetelést St. Moritz, valamint a Julier-hágó (2284m) felé, immáron Svájcban.
94 km
5 óra 31 perc
17 km/h átlag
45 km/h max
Location : Address not available
