Esőcseppek kopogásával álmodtam az éjjel, és a reggel 8 körüli ébredéskor sajnos nem az az égbolt fogadott, amire számítottam. Annyira azért nem volt vészes: a sötét felhők beköltöztek a völgybe, míg a hágó felől erős szél támogatta a felhők felszakadozását, a nap is elő-előbújt a hegyek közül. Kikecmeregtem a rejtekhelyemről, és összeszereltem a csomagokat, már rutinosan teszem a dolgom :-) Nekivágtam az utolsó 10 km-nek a Resia-hágón, ami szinte meg sem érdemli a hágó titulust, olyan könnyed a szintemelkedése. A csúcs előtt két hegyi tó fodrozódott a hegyek árnyékában. Az egyik tó szélén, a vízben (!) egy templomtorony figyelt, ami a 20. századi Graun település utolsó maradványa (bal kép). Az ötvenes évek közepén felduzzadó Resia-tó elárasztotta, és ezzel el is pusztította a falut. A 2800 lakos így kénytelen volt felköltözni a hegyoldalba. Egyedül a templom maradt meg, mint turistalátványosság :-)
Kb. 11 körül értem fel az 1550 méteren fekvő Resia városába, ezzel kipipálva a következő csúcsot, már a hetedik a sorban. Ezután a szokásos / megérdemelt lejtőzés következett, de előbb még egy hágót behúztam: Norbertshöhe (1405m), de csak 1300-ról kellett legyűrni. Miután ezt is lenyomtam, a kormányra szereltem egy egylábú fotós állványt, egy kis extrém videózáshoz :-) Olyannyira extrémre sikeredett, hogy mivel a szerkezet másfél méterre kilógott oldalt, sok felfelé tekerő bicajos tátott szájjal nézte vagy megmosolyogta, hogy mit virgonckodom itt a hegyoldalban. A hátulról előző autókra nagyon kellett figyelni, nehogy elcsapják a cuccot, ami majdnem átlógott a másik sávba (szerencsére nem volt nagy a forgalom). Az ereszkedés végén Svájcban találtam magam, most már itt is maradok (persze csak a túra végéig :-) Gyors pénzváltás után St. Moritz felé fordultam, és az Inn-folyó völgyében gurultam tovább. Az Inn egy igen komoly folyó itt, igazi vadvízi paradicsom, vízesésekkel, több kisebb-nagyobb csónakot is láttam a habokban. Hamar véget ért a lejtőzés, kb. 80-90 km elnyújtott, hullámvasutas elemekkel díszített hegymászás következett. Szép kis völgyet fogtam ki, a zubogó folyó fölött masszív hidak és hegyoldalba vájt szerpentinek vezettek, közben pedig tekintélyes, sziklás hegyek némán figyeltek. Megérkezett a szokásos kora délutáni holtpont is, tömtem magamba a kaját rendesen, hogy elmúljon :-) Egy-két örömlejtő is segített azért..
Napközben vonulgattak és gomolyogtak a felhők, egyszer el is kapott egy kis zivatar, de hamar kieste magát (közben 1 km-re kék volt az ég). Délután már kaptam az arcomba a napsütést, ami szépen bevilágította a völgyet. Jobbra-balra kacskaringóztam, egyre közeledtem St. Moritz felé. Nem írtam még, hogy megjavult (valószínűleg megszáradt) az agydinamós USB töltőm, így menet közben is kapják a telefonjaim és az akkumulátoraim a szuperzöld energiát. 30 km-rel a cél előtt alaposan bevásároltam, már kezdtem kifogyni az elemózsiából, főleg a rendes víz hiányzott. Végre kaptam 6 darabos Snickers csokicsomagot is :-) Kicsit túlságosan is megpakoltam a bicajt, éreztem ahogy a hátam mögött imbolyog az egész csomag, még apró, csipogó nyikorgásokra is felfigyeltem... remélem, nem lesz baj. A hátsó kerék súlya szerencsére nem nagyon hatott a lendületemre, bár megemelni továbbra sem tudom a járgányt :-) Este fél 8 felé már ki is pipáltam a 100. kilométert, az emelkedők ellenére meglepően könnyed nap van mögöttem. St. Moritzba beérve, egy városszéli kempingben húztam meg magam, aranyáron: 25 svájci frankért, de cserébe jó sok melegvizet használtam, és 4 konnektort foglalok az elektromos szekrényben :-) Féltávhoz érkezett az idei kaland, amit hazatelefonálással ünnepeltem. A java viszont csak most jön, 6 darab 2000 méter feletti hágóút meghódítása vár a második felvonásban..
Napközben vonulgattak és gomolyogtak a felhők, egyszer el is kapott egy kis zivatar, de hamar kieste magát (közben 1 km-re kék volt az ég). Délután már kaptam az arcomba a napsütést, ami szépen bevilágította a völgyet. Jobbra-balra kacskaringóztam, egyre közeledtem St. Moritz felé. Nem írtam még, hogy megjavult (valószínűleg megszáradt) az agydinamós USB töltőm, így menet közben is kapják a telefonjaim és az akkumulátoraim a szuperzöld energiát. 30 km-rel a cél előtt alaposan bevásároltam, már kezdtem kifogyni az elemózsiából, főleg a rendes víz hiányzott. Végre kaptam 6 darabos Snickers csokicsomagot is :-) Kicsit túlságosan is megpakoltam a bicajt, éreztem ahogy a hátam mögött imbolyog az egész csomag, még apró, csipogó nyikorgásokra is felfigyeltem... remélem, nem lesz baj. A hátsó kerék súlya szerencsére nem nagyon hatott a lendületemre, bár megemelni továbbra sem tudom a járgányt :-) Este fél 8 felé már ki is pipáltam a 100. kilométert, az emelkedők ellenére meglepően könnyed nap van mögöttem. St. Moritzba beérve, egy városszéli kempingben húztam meg magam, aranyáron: 25 svájci frankért, de cserébe jó sok melegvizet használtam, és 4 konnektort foglalok az elektromos szekrényben :-) Féltávhoz érkezett az idei kaland, amit hazatelefonálással ünnepeltem. A java viszont csak most jön, 6 darab 2000 méter feletti hágóút meghódítása vár a második felvonásban..
112 km
6 óra 14 perc
18 km/h átlag
Location : Via San Gian 48, 7500 St. Moritz,
