Vasárnap reggel 9-kor ébredtem... adós voltam jó pár élménybeszámolóval, így a délelőtt nagy részét írással és képszerkesztéssel töltöttem. Még nem említettem, de az izmaimat teljesen lenullázta a 3 órás, nem tervezett a Mannlichen-Grindelwald gyalogtúra. A lefelé lépdelés, lépcsőzés igen nehezen ment, még 2 nappal később is.. A tekeréssel szerencsére nem akadt gondom.. :) Ebédidő előtt még egy gyors szervizt is lebonyolítottam a járgányon, meghúztam a fékeket, átállítottam a váltót, a küllők meghúzásával pedig kiegyenesítettem a csomag alatt a kicsit elferdült hátsó kereket. 1 körül már gurultam is tova, egyelőre még svájci vidéken, de nemsokára jött is a határ, így egyből Franciaországban találtam magam. Át kellet kapcsolnom az agyamat euró árfolyamra, más színezésű úttáblákra, felderítetlen terepre és egy teljesen ismeretlen nyelvre. Amit franciául tudok, azt kb. a tévéből tudom... érdekes lesz így, főleg hogy az itteni népek nem nagyon tudnak/szeretnek angolul, pláne nem németül csevegni. Egy kis keresgélés után rácsatlakoztam az Aix-les-Bains nevezetű, tóparti városkába vezető útra, és nekiestem a dombvidéknek. Kisebb hegyek feküdtek csak errefelé, de a dombok tengere kellő mennyiségű hullámvasutat biztosított, hogy felkészült maradhassak a hegyekre. Eszméletlen meleget kaptam megint az arcomba, ismét 36 fokot olvastam le az egyik kijelzőről, döntöttem is magamba az ásványvizet, majd a kútvizet. Több domb megmászása és elhanyagolt francia főutak meghódítása után hosszas lejtőzéssel jutottam el az 1500 méteres hegyekkel körülvett Lac du Bourget nevű, tiszta világoskék színű tóhoz. Sziklahasadékok és töltések mentén érintettem a nyugodtan fodrozódó tavat. Ekkorra már az agyvizem is kicsapódott a bőrömre a tikkasztó melegben.
A vizeim rövid idő alatt megbuggyantak, de szerencsére rejtegettem a táskám mélyén egy extra nagy, 750 ml-es hidratáló sportlöttyöt. A tó mentén parkoló- és fürdőhelyet kerestem, azonban végül csak Aix-les-Bains kikötőjébe érve jártam sikerrel, este 6 óra felé. Sziklákról bemászva csobbantam egy hűsítőt, nagyon jól esett. Ami viszont nem esett jól: kicsúszott a zsebemből az új Samsung telefonom, és végigpattogva a köveken a tóban landolt..! Azonnal utánairamodtam, és rögtön kikaptam a vízből, sajnos így is 3 másodpercet pihent a hullámok alatt. Látszólag semmi baja nem lett, elsőre működtek tovább a fő funkciók. Szétszedtem és áttöröltem az egész kütyüt, egy francia néni is a segítségemre sietett a törölközőjével. Nem érdekelte, hogy egy árva mukkot sem értek a jajveszékeléséből, csak mondta és mutogatta, hogy ő miként járt be hasonló utat a telefonjával. Annyit kivettem a mondandójából, hogy kampec lett a készüléknek.. Az előlapra 3 db brutális sziklakarcolást sikerült begyűjtenem, de a védőfólia szerencsére felfogta az egészet, a kijelzőnek sem lett baja. Egyelőre úgy néz ki, megúsztam szárazon, csak a SIM-kártyát nem érzékeli a kütyü átmenetileg.
A forróságot enyhítve fürdőztem egy nagyot a tóban, mely körül egyre masszívabb, sziklás hegyek jelentek meg.. közeledik újra az Alpok! Találtam egy zseniális, két sávos bicikliutat, amin teperhettem Albertville felé. A főutakat valamiért teleszórták a franciák éles kavicsokkal.. az oké, hogy esőben jobban tapad, de most igen csak akadályozott a súrlódása, ezért külön öröm volt a tükörsima, lejtős bicajos nyomvonal. A tavaktól egy szép partmenti várral elbúcsúzva bevetettem magam az erdőbe, ahol fel-felvillantak már végre a háromezres hegyek. Albertville után áthajtottam egy völgybe, innen kezdődik majd az első francia hágó, a Col de la Madeleine (2000m). Találtam egy díszes turistafalut, ahol 3 csillagos kempingek vetekedtek a vendégekért. A legszimpatikusabbat kiválasztva, egy kedves, vagány, beszédes nőci fogadott, perfekt angollal (Amerikában élt kint pár évet). Sajnos a kempingben már nem jutott hely, így a közeli háza kertjében szállásolt el, teljes körű belépést biztosítva a kemping területére, áramot a ház oldalfalából szivattyúztam. Így csak 8 euróba került a szállás, ami igen sovány összeg. Egy gyors zuhany után beszámolót írtam, majd alvásra adtam a fejem. Következő nap vár a Col de la Madeleine elvetemült hosszú, 26 kilométeres emelkedőjével...
Vasárnap - 16. nap
98 km, 5 óra 30 perc
18 km/h átlag
51 km/h max
Hétfő - 17. nap
89 km, 4 óra 41 perc
19 km/h átlag
55 km/h max
