Korán, reggel 7 órakor keltem kedden a hajtűkanyar melletti, magas fűben gazdag vadkempingben. Szerettem volna minél szebb időben felérni a Mont Cenis csúcsra, 2083 méterre, amitől még 25 masszív kilométer választott el. Pár percen belül gyönyörű napsütés tört utat a falevelek között, bevilágítva a frissen megkaparintott tisztást. 8 körül indultam útnak, tapostam az emelkedőket, sorra végeztem ki a hajtűkanyarokat, nyakaltam az ásványvizet, faltam a gyümölcsöket, pusztítottam a csokit, nem volt könnyű tekerni a nagy melegben. Dél körül elértem egy nagy víztározót és egy ugatástól hangos kutyamenhelyet, innen eszméletlen emelkedők következtek 2011-ből már ismerős terepen. Egy fennsíkra kellett felkapaszkodnom egy 5 emeletes, kanyarokkal dúsított, kőkockákkal és vízesésekkel díszített szerpentinhalmazon keresztül.
Miután felérve kiköptem a kis tüdőmet, megpillanthattam a gleccsertavat védő óriási gátat, körülötte hatalmas, ormos hegyekkel, valamint a sziklákon álló hotelt, ahol három éve szálltam meg. Egyből meg is rohamoztam az éttermet ásványvízért és egy kis kóláért vágyakozva, ugyanis teljesen megcsappantak a vízkészleteim. Ezután előbukkant belőlem a mániákus fotóművész, aki minden fűt-fát-bokrot megörökít, lehetőleg tucatszor, több szögből és különböző beállításokkal. Ezen az elvetemültségemen a délután 2 körül előbukkanó, türkizkék gleccsertó sem segített. Több órát ütöttem el fényképezéssel, videózással, de sebaj, a túra erről is szól. 4 órakor értem el a csúcsot a tó oldalában... a Col du Mont Cenis (2083 méter) az idei 4. hegytető! A célban csaptam egy hatalmas lakomát egy piramis alakú kőtemplom és egy sokszínű botanikus kert mellett.
Miközben a sajtot majszoltam, egy idős, francia hölgy jelent meg mellettem, mosolyogva, tapsolva gratulált a sikeres hegymászáshoz. Nagyon lelkesen magyarázott, kérdezte, hogy boldog vagyok-e, hogy ilyen szép időben, ilyen magasra jutottam. A helyes válasz jutalma egy karamellás cukorka lett! 5 óra után nyakamba vettem a völgyet megcélzó lejtőket, az utat a biciklire erősített állványon csüngő kamerával örökítettem meg. 1200 méterre, Lanslebourg faluba érve újabb nagybevásárlás következett, csurig töltöttem a csomagtartót. 6 és 8 között, hegyi időfutam keretén belül ismét meghódítottam egy kisebb hágót, a Col de la Madeleine 1765. méterét. Ezt követően egészen Bessans faluig zakatoltam, ahol a kihalt főtéren szemtelenül fogat mostam a szökőkútban, majd hazatelefonáltam. Innen pár kilométerre, egy szántóföld sarkában, sötétedés előtt kicsivel ünnepélyes vadkemping megnyitót tartottam. Fáradtan csúsztam bele a hálózsákomba. Szerdán irány az egyik legszebb alpesi hágóút, a Col de l'Iseran, amely egészen 2770 méterig visz majd...
52 km
4 óra 46 perc
11 km/h átlag
59 km/h max
