Napsütötte völgyben ébredtem péntek délelőtt, gyönyörű szép időre, patakcsobogásra - utóbbit a telefonom játszotta le természetesen. Gyorsan összehajtogattam a cókmókot, majd folytattam a Cormet de Roselend hágóutat, még 7 km volt hátra ekkor. Sajnos előző nap koraeste elvesztettem a térerőt, így akárhogy is bűvészkedtem a telefonommal, nem tudott hálózatra csatlakozni. Ilyennel ritkán találkoztam eddig az Alpokban, az utóbbi években szinte mindenhol kiépítették a hang- és adathálózatot. Könnyedén kezdtem az emelkedőket, egy gleccserfalu és havas csúcsok jelentek meg, majd tűntek el a völgypanorámában. Néhány kanyar múlva egy kis patak melletti hídon reggeliztem, már nem lepett meg, hogy megint leejtettem valamit a vízbe, egyből utánamásztam. Ezután megint csoportos állatbűvölést hajtottam végre. A Kecske-hadművelet után ezúttal 8-10 bocit duruzsoltam káoszból tornasorba, egymással viaskodtak az első sorért, azt hiszem pályát tévesztettem...
A kaptatók lassan kilaposodtak, enyhébb szintemelkedés, és egy fennsík következett. 12 előtt kicsivel gurultam át a Cormet de Roselend 1965. méterén. A csúcson egy német biciklis úrral cseréltem eszmét és fényképezőgépet egy-egy emlék erejéig. Az ürge itt él a völgyben, napi 50 kilométert teker - éljenek az aktív nyugdíjas hétköznapok! Sokáig nem jött meg a vágyott térerő, miközben össze-vissza nyomkodtam a telefonom, az otthoniak lassan 20 órája nem tudtak rólam... Végre a csúcson el tudtam küldeni néhány üzenetet. A hegytetőn találkoztam még egy kedves, mosolygós, félkezű bácsival, aki saját kis utánfutón árulta a portékáját. Vettem is tőle pár dolgot, azt viszont nem mondhatom el, hogy mit, ugyanis meglepetés.
A csúcsot elhagyva következtek az izgalmas lejtők, kapaszkodtam is a kormányba rendesen. Egyszer csak szembejött a várva várt hegyi tó, gáttal, híddal, fenyvesekkel, sziklákkal és minden jóval. A lejtmenetben találkoztam egy hasonló kalandvágyó házaspárral, az apuka utánfutóval vitt egy kisfiút, az anyuka meg egy kislánnyal, valamint egy speciális, ultranehéz, kormányos-gyerektartós cangával közlekedett egészen Velencétől. Ilyenkor megnyugszom, hogy vannak nálam őrültebbek. 750 méterre ereszkedve meg sem álltam Beaufort városig, ahol egy kávézóban toltam egy magnum-kóla kombinációt, majd miután 2 órás (!) ebédszünet után kinyitott a szupermarket, alaposan bevásároltam. Este ötkor már Albertville városában jártam 500 méteren, a parkban vacsoráztam egy bőségeset, majd zuhanyoztam egy jót egy nyilvános fürdőhelységben, mert itt ilyen is van. Az utolsó kilométereken az eső elől fejvesztve menekültem kb. 30-40 km/órával, majd rohamléptekben állítottam sátrat egy bevásárlóközpont parkolója mögötti dombon fekvő bozótosban, Ugine határában. Aztán leszakadt az ég, az esőcseppek kopogására aludtam el.
Másnap sokáig lustálkodtam, pótbevásárlással együtt csak 11-12 fele sikerült vitorlát bontani. A szombati nap célja 70 kilométer bevasalása, majd megérkezés a Mont Blanc lábánál fekvő Chamonix városába, 1200 méter magasságra.
Elnyújtott, kényelmes dombokon talicskáztam fel Megéve hegytetőig, vissza/fel egészen 1100 méterre, majd a jól megérdemelt sportital után újfent le 500 méterre. Egész nap jöttek, mentek a felhők, de délutánra olyan meleg lett, hogy ömlött rólam a víz. Egyszer csak szembejött velem egy pizza-automata sarok, hát ilyet még nem pipáltam... Egy óriási gépen válogathattam össze a pizzám hozzávalóit, majd 3 percen belül kézhez is kaphattam a csodát. Ezt nem hagyhattam ki, degeszre ettem magam egy "kannibál" nevű szalámis-baconos-sajtos-húsdarás költeménnyel.
Miután alig tudtam mozdulni, jöhettek az újabb emelkedők, ezúttal igen gonoszak. A főutakat csúnyán elkerülve, extra mászásokkal és kilométerekkel dúsított kerülőúton tudtam csak átkelni Chamonix völgyébe, egy Vaudagne nevű, mesébe illő házakból, kertekből és szerpentinekből álló, 1300 méteren fekvő varázsfalun keresztül. A nagy mászás közepette megpillantottam a Mont Blanc fehér csúcsát és a körülötte hemzsegő tornyokat. Egész nap felhők mögött szégyellősködött a hegycsoport, most végre szemtől szembe szemlélhettem ezt a csodálatos panorámát. Kiszúrtam 3800 méteren, a Mont Blanc mellett közvetlenül éktelenkedő Aigulle du Midi nevű, eszméletlen magas, hegyes ormon épített kilátót, ahova jó idő esetén terveztem egy vizitet felvonó segítségével.
Este 8 körül húztam be a féket Chamonix városába érve, ahol kempingért loholtam. 18 euróért találtam egy 3 csillagos helyet, vezeték nélküli internettel természetesen. A jó idő reményében hajtottam párnára a fejem, igen koránra állítva az ébresztést, hogy elkerüljem a tömeget a felvonós csúcsszörnyetegen..
131 km
8 óra 20 perc
16 km/h átlag
58 km/h max
