4 óra 55 perckor csörgött a telefonom, kb. 6 óra alvás után. Sokat nem kellett ébresztgetni, izgatottan pattantam fel a bringára magamhoz ragadva az előző este összekészített minicsomagjaimat: egy táskát a pillanatmegörökítő kütyükkel és tartozékaikkal, egy szatyrot pedig elemózsiával, felvágottal, gyümölccsel, minden jóval. A hátsó ajtón kiosonva, kb. 1 kilométert tekertem a pályaudvarig, ahol a korai érkezés örömére jól megreggeliztem. 5:52-kor indult a panorámavonatom, majd hegyen-völgyön átszlalomozva negyed 8 körül érkezett meg Zermatt festői városába, 1620 méterre. Innen virágos, kis faházak és kis utcák keresztezésével tovább bandukoltam a felvonókig. Messziről már látni lehetett a Matterhorn reggeli fényben úszó, felhőmentes csúcsát.
Masszív sífelvonókkal hálózták be a vidéket, melyekre a cél érdekében én is felültem, a következő állomásokat érintve: Furi (1867 m), Schwarzsee (2583 m), Furgg (2432 m), Trockener Steg (2939 m), Kleine Matterhorn / Glacier Paradise (3883 m). Összesen 100 svájci frankba került a körút. Felérve a Schwarzsee nevű tóhoz óriási, 3-4 ezer méteres havas, hegyek, jégfehér gleccserek, beláthatatlan mély völgyek vettek körül, csak ámultam - és persze több órán át fotóztam, videóztam és ugrabugráltam. Félemetes élmény volt a felvonóban himbálózni, majd egyre magasabbra és magasabbra jutni.
Közben addig keringőztek a felhők, míg hirtelen beborult és beszürkült az ég, megérkezett az ígért hidegfront. Délután 2 körül jutottam fel a legmagassabb pontra, a 3883. méterre a Kleine Matterhorn csúcsára. Eszméletlen meredeken kúszott felfelé a felvonókabin, bitang gleccserek fölött repült át. A csúcson egyből felszaladtam a kilátóba, ahonnan mély szakadékok és szinte felfoghatatlam völgypanoráma várt. 5-8 fok lehetett a hőmérséklet, 4 réteg felsőt viseltem, valamint egy rövidnadrágot. Odafent több állomást is végigjártam: filmet néztem a Matterhorn meghódításáról és körberepüléséről a moziszobában, valamint a fagyos jégpalota sötét alagútjaiban szemléltem színes fénnyel megvilágított jégszobrokat. Találkoztam egy bohókás ausztrál házaspárral, egyenesen Sydney városából - jókat viccelődtünk, beszélgettünk. Viszont mikor ausztrál akcentussal kérdeztem a férjurat - egészen pontosan így: "Hogy vagy komám?" / "How are you doing mate?" ausztrál módon valahogy így kiejtve: "háujádáinmeijt" -, ezt nem nagyon díjazta, de elismerte, hogy tényleg "ausztrálisch". Nemrég náluk is havazott egyébként, a partvidéken ráadásul - eldurvult itt a klíma! Közben egyre rosszabb lett az idő délután 3 környékém, így menekülőre fogtam, irány vissza a völgybe!
Számos élménnyel és fényképpel gazdagodva lebegtem vissza Zermatt állomásra vissza 1620 méterre 3883 méterről. Itt leszakadt az ég, negyed órát álltam egy bódéban a felbolydult sétálóutcában. Pont elcsípve a vonatot, este hatra értem vissza Brig városába, a kempingbe. A sátram feje tetejére állt a viharban, a cuccok is megborultak benne. Közben sajnos teljesen elsötétedett a telefonom kijelzője, ennek annyi. Még szerencse, hogy hoztam tartaléktelefont, bár ez nem csinál olyan szép képeket, de annyi baj legyen. Hullafáradtan kúsztam be a hálózsákomba, mozgalmasan telt ez a nap is. Következő reggel irány az 55 kilométerre fekvő Grimsel-hágó 2164 méteren.
Ezen a napon csak 2 kilométert bicikliztem, de annál többet utaztam/másztam/lebegtem Európa tetején, a Toblerone "bányában".
