Csütörtökön több zivatar rohant át a fejem fölött, mire 11 körül el tudtam hagyni a kempinget, ahol két éjszakát töltöttem. 55 kilométer kemény hegymenet következett 600 méterről az 1700 méteren fekvő Gletsch faluig, hogy onnan megmászhassam a 2164 méteres Grimsel-hágót. Határesetnek tűnt, hogy ez belefér-e egy napba, hiszen a mindennel (pihenéssel, fényképezéssel, láblógatással, stb.) számoló utazósebességem síkon 10-15 kilométer, hegymenetben 3-5 kilométer 1 óra alatt. A tekerési átlagsebsségem kb. a duplája, ebből látszik, hogy az ébren töltött bruttó idő kb. fele telik bicklizéssel. Kezdetben mindenhol dermedt, sötét felhők védték a lankás kis völgyet, ahol egyre feljebb jutottam a délután folyamán. Ezen az útszakaszon jártam már közel 5 éve, még 2010-ben, csak az ellenkező, lejtő irányába - úgy azért könnyebnek bizonyult. Szépen lassan nehezedett a tekerés, durvábbnál durvább emlekedők jöttek, miközben eliszkoltak a felhők, ragyogó napsütés kerekedett késő délután. Elérkeztem Ulrichen faluba is, ahova szintén 5 évvel ezelőtt lyukadtam ki az első kétezer méter fölötti csúcshódítás, a Nufenenpass megmászása után.
Az utolsó falut is elhagyva következtek az igazán komoly szintemelkedések, majd a pöttöm Gletsch falu, ahonnan már látszott (fenti képen) a masszív Rhone-gleccser, a Furka-hágó és célhágó: a Grimselpass hihetetlen grandiózus, többemeletes szerpentinkeringője (lenti képen). Jeges, viharos szél kerekedett az alulról félelmetesnek látszó hágóúton, ködös felhők lepték el a csúcsot este 6 magasságában... Kockázatosnak ítéltem meg az esti csúcshódítást. Itt is jártam már 2012-ben, a Furkapass felől könnyed menet volt, ezen a napon kevésbé tűnt annak. Rövid fotózás után a szerpentinrengeteg második kanyarja alatt, a hegyoldaban, szélvédett helyen, vaskos fűben állítottam sátrat 1800 méteren.
Pénteken reggel hatkor kelve megint megelőztem a napot, szenzációs a hegyekkel ilyen korán ébredni, ezt idén csinálom először rendszeresen. Nem túl kellemes szürkületben kimászni a hidegbe, de a természet gyorsan feledteti ezt. Szép látványt nyújt, ahogy a nap lassan beszökik az ébredező, egyre világosodó völgybe, miközben a síri csendet madárcsicsergés töri meg. Fél 9 körül már le is gyűrtem a maradék 400 méter szintet és 5 kilométert, vakító napsütésben gurultam át a Grimsel-hágó 2164. méterén.
Gyors fotózás után nagy lendülettel hasítottam a völgyben, 3 hegyi tavon fűztem át a drótszamarat, a masszív gátak miatt suhanós lejtőkön. Egyéni sebességrekordot is elértem egy hosszú alagútban, de nagykorú olvasóim védelmében ennek értékét most nem árulom el. Lassan fáradó combjaim az első síkságra érkezve jelezték, hogy elérkezett a kiadós reggeli ideje. Ezen a napon az egyik kedvenc régiómon Brienz-Interlaken tengelyen, fodrozódó tavak és fenyvesekkel dúsított hegyek mellett versenyeztem az idővel és az időjárással. Késő délután megint hidegfront volt kilátásban némi viharral. Célállomásnak Lauterbrunnen völgyét tűztem ki, ami közel 80 kilométerre feküdt a reggeli Grimsel csúcstól. Űztem, hajtottam, tettem a kereket a tó menti dombokon zakatolva, mígnem délre meglett Interlaken (68 km), majd fél kettőkor megérkeztem Lauterbrunnen városkájába (80 km). Óriási havasok, meredek hegyoldalak, zubogó vízesések jellemzik ezt a vidéket, a Berni-felvidék szívét.
A leghíresebb, mintegy 80-100 méter magas vízesést több szögből is minőségellenőriztem. A völgytől keletre található a legkedvesebb helyem Svájcban, a Mannlichen, ezt a fennsíkot már két ízben, 2012-ben és 2013-ban is bejártam, szenzációsan gyönyörű hely, melyet a 3-4 ezer méterig terkedő Jungfrau és hegytársai vesznek körül. Természetesen most sem hagyhattam ki, hogy felmásszak a 2343 méteres fennsíkra, Wengenig vonattal, onnan pedig sífelvonóval - a bicikli lent maradt a völgyben. Felérve mindig ámulatba ejt az itteni panoráma. Most csak 2 órát tudtam itt tartózkodni, fél ötkor süllyedt az utolsó felvonó. Ezalatt az idő alatt befaltam egy óriási hamburgert sültkrumplival és egy megyes desszerttel, valamint trollkodtam egy sort a 2013-ban felfedeztett, 10 percenként frissülő webkamerába. Itt lehet keresni 07.24-én 15:00 és 16:20 között: http://panocam.skiline.cc/maennlichen - illetve 2013. augusztus 2-án 19:00 és 20:30 között, ekkor gyönyörű volt a panoráma.
Péntek késő délután azonban egyre feketébb felhők gyülekeztek, esőfüggöny jelent meg a szemközti hegyek előtt. Menekültem is vissza völgybe, sífelvonóval, vonattal, biciklivel, de sajnos utolért a eső. Szakadt, mintha dézsából öntötték volna, nem győztem hova menekülni. Végül meguntam az ácsorgást, és este 6 és 7 között egy csatakiáltással bevetettem magam az esőfüggönybe vadkemping placcot keresve. Szakadó esőben állítottam sátrat egy eldugott rét tövében, a sátor belsejében pedig ruhaszárító köteleket feszítettem ki és megszárítkoztam. Eddig tartott ez a hosszú nap, több mint 90 kilométerrel. Szombatra és vasárnap délelőttre 150 kilométer maradt, vasárnap 10:40-kor indul a vonatom Zürich-ből, kicsit kockázatos az elérése, de nem lehetetlen.
144,3 km
8 óra 59 perc
16,1 km/h átlag
A maximális sebesség csak személyes konzultáció esetén publikálható a nyugalom megőrzése érdekében.
