Két minicsomagot készítettem, egy inni/ennivalónak, egy pedig képalkotó kütyüknek és tartozékainak, valamint pumpa, fotóállvány, jókedv sem hiányozhatott a pakkból. Egyébként kétszer fordultam vissza a pulcsiért és a tartalék elemért. Csak kenyeret felejtettem magammal vinni a fél kiló felvágott és sajt mellé, erre sajnos 3 km mászás után jöttem rá... A panorámaút emelkedése nem hazudtolta meg a sok biciklimaratonnal öregbített hírnevét, brutálisan nehéz mászás kerekedett ki a misszióból. Úgy éreztem, mintha az első kerék háromszor akkora lenne, olyan meredeken vitt az aszfalt.
Repkedtek a százméteres szintek, az aktuális adatokat (szint, táv) minden kanyarba kiplakátolták, ez nagy segítséget nyújtott az energiagazdálkodásban Izzadtam, mint a ló, közben vadul dézsmáltam a bekészített energiabombákat, többek között csokit, banánt, kólát és szőlőt. Ahogy kikopott a táj, úgy került egyre közelebb a havas gleccser és kőrengetege, valamint zubogó folyama helyenként átívelő hóburkokkal. Természetesen minden kanyarban forgott a kamera, pörögtek a filmkockák.
A nap egyik csúcspontját egy komplett kecskedinasztia bécsi keringője jelentette. Több generáció és méret, a létező összes szőrszín variáns tette tiszteletét, valamint kétféle, nagy mamlasz, rangidős kecskevezérrel vonult fel a család. Mindenféle őrületet vittek véghez, lakmároztak, akadályozták az autósokat, verekedtek, szeretkeztek, ugrándoztak, kergetőztek, egymást dorgálták, turistákra ugráltak - egyszerűen szenzációs fesztivált produkáltak. Vagy egy órám ráment a fentiek megörökítésére, mígnem a messzi magasságba ügettek. Sokadik erőt véve magamon, minden lendületet kisajtolva, délután fél 5 felé, mintegy 6 óra mászás (de inkább pihenés, fotózás, kecskézés, táplálkozás, panorámabambulás, léggömbhámozás, stb.) után felértem a a monumentális gleccser tövébe, ahol jeges szél, holdbéli táj és hóbuckák fogadtak - már egy lélek sem járt itt, a vendéglátó egységek is rég bezártak.
A szokásos fotókörkép és lelkendezés után lezúztam a völgybe, jól mutatja az út nehézségét, hogy 20 (azaz húsz) perc alatt értem vissza a kempingbe. Siettem, hogy ne kelljen még egy napidíjat kifizetnem a kempingben. Villámgyors csomagvisszarendezés és fizetés után folytattam a lejtmenetet az Inn-folyó völgyébe, Landeck irányába, nyugatra. Szűk 2 óra alatt, heves rátekeréssel be is habzsoltam 50 kilométert a naplementében. A szokásosnál bonyodalmasabb vadkempingkeresés eredményeképpen az országút alatt, egy domb mögött húztam meg magam, fél méter magas fűben. Kemény egy nap volt ez, két pislogás után álomba szenderültem.
72,8 km
4 óra 15 perc
17,2 km/h átlag
83,4 km/h max
